Azzal az alapvető ténnyel sokan nem számolunk, hogy bár mi vezetjük cégeinket, de rajtunk kívül még nagyon sok dolgozó alkotja ezt a szervezetet, s az ő munkájuk, gondolkodásuk, fókuszuk is meghatározza stratégiánk, elképzelésünk megvalósítását, s bizony sokszor mi sem látjuk a fától az erdőt. Nem a tudásról van itt szó, s nem is arról, hogy jól vezetjük-e a céget, vagy sem.

Hanem arról, hogy számtalan összetevő közül az egyik legkevésbé ismert az ember, aki velünk együtt alkotja szervezetünket. 

Az emberek megismerése nem egyszerű folyamat: egy élet alatt saját magunkat sem tudjuk teljes egészében megismerni, személyiségünkben olyan vakfoltok találhatók, amelyek a mindennapokban lehet, hogy nem tűnnek fel a számunkra, de amelyek krízishelyzetben meghatározzák reakcióinkat, működésünket, összességében pedig teljesítményünket. 

Miért van az, hogy azok az emberek, akikről sosem gondoltuk volna, válság idején hatalmas teljesítményt adtak le?

Miért van az, hogy egyes embereink számára a munkaidő csak egy papírforma, de addig maradnak, míg be nem fejezik feladataikat, mások meg a munkaidő végén eldobnak kapát-kaszát, s már csak a hátukat látjuk?

Hogy lehetséges, hogy olyan emberek, akiket a legstabilabbak közül valónak gondoltunk, egyszer csak gondolnak egyet, s elmennek a cégünktől?

Nagyon egyszerű: a mélyben olyan folyamatok mennek végbe, amelyek a teljesítményt, a munkához és a vezetőhöz való hozzáállást is meghatározzák. Ezek azok az összetevők, amelyeket a tesztek mérni tudnak.

Kire hogyan számíthatunk?

Ki lesz az, aki ha krízishelyzet van is beleáll a feladatba, s ki lesz, aki csak úgy áll hozzá, hogy más is hozzáférjen? 

Ne higgyük azt, hogy a COVID hullámok alatt már megismertük az embereink reakcióit, mert nem tudhatjuk, hogy a félelem mennyire ült bele a mindennapjaiba, s mennyire befolyásolja döntéseit. Gondoljunk csak bele, nekünk milyen gondolataink vannak, s azok mennyire változékonyak, mennyire meghatározza üzleti viselkedésünket a minket épp körülvevő környezet, s mennyire nyomta rá bélyegét mindennapi életünkre az elmúlt időszak: megváltozott a gondolkodásunk, megváltoztak a szokásaink, amit korábban elképzelhetetlennek tartottunk, az mára szinte teljesen beépült a működésünkbe, s sorolhatnánk. 

Minden egyes válsághelyzet csökkenti a frusztrációs tolerancia szintünket (mennyire bírjuk a stresszt), s a határ bizony mindenkinél máshol van, de ez pl. az EQ tesztünk összefüggéseiből nagyon jól kimutatható.

Most még fontosabb, mint bármikor, hogy tisztában legyünk azokkal az emberekkel, akikkel együtt dolgozunk, s hogy tudjuk, kiknek fordíthatunk hátat, kit hogyan motiváljunk, kire hogy tekintsünk.

A biztonság, mint kérdéskör az egyik legfontosabbá vált az emberek számára, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy bánunk, hogy kommunikálunk munkatársainkkal, s gondoljunk csak bele: azt sem tudjuk, hogy vezetőink mit és hogyan tesznek. Elég egy rosszul irányzott mondat ahhoz, hogy a legjobb szakemberünk felálljon…csak azért, mert egy olyan pontját érintette vezetője, amely megingatta a biztonságérzetét.

Hogy miért érdemes mérni?

Nos, ezért. Hogy megismerjük a munkatársainkban jelenleg lezajló folyamatokat, hogy támogathassuk vezetőinket a kommunikációban és a motivációban, hogy stabil, jól működő szervezetet vezethessünk –  krízishelyzet ide, vagy oda. 

Tegyen egy próbát: nézze meg először önmagán, hogy hogy áll a stresszel, mennyire van teljesítő képessége határán- kérjen egy minden kötelezettségtől mentes tesztelési lehetőséget, s mi megmondjuk, hogy a közeljövőben mire kell figyelnie önmagával kapcsolatosan!