Amikor eljön a pillanat, hogy az utódlást tervezed, s előtted áll az utódod, akkor vajon mire gondolsz vele kapcsolatosan?
Nem véletlenül teszem fel ezt a kérdést: az előítélet benned is munkálkodik, mint mindenki másban. Nem feltétlen negatív, de attól még szűrőként viselkedve irányítja azt, hogy mit látsz, mit vársz, s milyen szemüvegen keresztül nézed.
Lássuk, milyen szemüveget vehetsz fel?
A KRITIKUS:
Vannak, akik árkus szemekkel nézik az ifjú nemzedéket, mintha direkt arra gyúrnának, hogy tévedni fognak. Mármár elvárják, hogy valami nagy baklövést kövessenek el, hogy rögvest ott teremve elmondhassák: én megmondtam, hogy nem ilyen egyszerű…vagy valami hasonló bölcsességet. Ez az önigazolás bizony nem tesz jót sem a kapcsolatnak, sem pedig az ifjú motivációjának, pláne nem az önbizalmának. Hogy a természetes tanulási folyamat sérüléséről ne is beszéljünk!
Ugye nem kell mondanom, hogy milyen veszélyes egy ilyen szemüveg? Hogy milyen következményei lehetnek?
- Önbizalomvesztés
- Átnyúlás
- Motiváció vesztés
- Döntésképtelenség, stb.
A SEGÍTŐ:
Vannak, akik úgy gondolják, hogy jó, jó, hogy az ifjúság vezet, de hát még nem tudja, ezért “segíteni” kell neki. Nos, itt nem a természetes segítségnyújtásra gondolok. Hanem arra, hogy át is adod, meg nem is a döntést. Dönthet, csak előbb beszélje meg veled. Dönthet, de csak úgy, ahogy te gondolod. Dönthet, majd ha már mindent IS tud, s biztos, hogy jól fog dönteni!
A segítségnek is megvannak a maga veszélyei, pláne ebben a rátelepedős formában:
- Döntésképtelenség
- Hiteltelenné válás
- Elnyúló, talán végbe sem menő átadás-átvétel
- Önbizalomvesztés, stb.
Aki amellett, hogy kritikus, minden egyes lépést, minden egyes döntést oly módon kér számon, mintha az utód célja nem is a cég előremozdítása lenne, hanem annak tönkretétele. Minden hibát felnagyít, minden kisebb bakit számonkér, minden problémát felnagyít, s folyamatosan szinte ijesztget: Hogy mi lesz majd ha én nem leszek, akkor már nem tévedhetsz ekkorát!
Ebben a szemüvegben lévő vezetők többségénél az utódlási folyamat nemhogy nem tud rendesen végbemenni, de nagyon káros következményei vannak:
- Megromlott kapcsolat
- Hosszan elnyúló átadási folyamat, ha egyáltalán végbemegy, mert gyakran az utód kilép a folyamatból és a cégből
- Folyamatos konfliktus a munkatársak előtt is
- Elhiteltelenedés, munkavállalói fluktuáció megnő (a bizonytalanság miatt)
Aki kritika és realitás nélkül úgy gondolja, hogy az utód nem ronthatja el, hisz az ő gyermeke, az ő nevelése (egy aprócska kérdés: a cégvezetés mellett vajon mennyi idő jutott a nevelésre, pláne: a cégvezetővé nevelésre? Ezt jó lenne tudni!). Aki ilyen szemüvegen keresztül néz, az mindent szépnek és jónak lát.
A veszélyek egyértelműek:
- Nincs igazi keretrendszer adva, így nem lesz meg az új vezető miheztartása
- Nincs igazi irányvonal és elvárás, aminek meg kelljen felelni
- Nincs igazi tanácsadó és iránymutató
- Nem biztos, hogy jó vezetővé válik egy pozitívan magára hagyott fiatal vezető
A realitás, a címkék elhagyása, a túlzott alul- és felülértékelés visszafogása, a korrekt, külső szemlélet.
Fontos, hogy
- megadd a szabadságot a döntésekben, de légy mellette, ha tanácsra van szüksége
- ha tanácsot adsz, ne várd el, hogy azt meg is fogadják, lehet, másképp döntenek
- azt, hogy egy döntés jó, vagy rossz, csak utólag tudjuk meg, de aki nem tévedhet, az sosem tanul meg jól dönteni
- hagyni kell hibázni, de utána összegezni kell, feltárni a téves részleteket, s korrigálni
Nem egyszerű. Illetve egyszerűnek tűnik, de nem könnyű!
Ha profi segítséget szeretnél ennek lemenedzselésében, keresd szakértőnket!
