Mit lát egy fiatal a vállalkozó szülőből? Azon kívül, hogy későn ér haza, gondterhelt a feje, nem is hallja, ha hozzászólnak, sok eseményről elkésik a cég miatt, vagy el se jut oda, éjjel-nappal gürcöl, s lassan elfelejt mosolyogni?  Hogy a hétvégén kívül alig vannak együtt? Hogy mindig gondterhelt, s egyre ritkábban tudunk vele önfeledten csinálni bármit is? Hogy a szabadság alatt is kinyílik a laptop?
Annyi kérdés van a fejükben, s annyi elrettentő történetet hallottak már tőlünk a céggel, a partnerekkel, a munkavállalókkal kapcsolatosan…ki akarnak egy problémahalmazt, nem igaz? Persze, mi tudjuk, hogy a cégvezetésnek vannak jó és rossz oldalai is. Csak sajnos néha elfeledkezünk arról, hogy a jót is ugyanolyan intenzitással osszuk meg, mint amennyire a rossz rányomja bélyegét a családi vacsorára. Mert ventillál egy cégvezető is, mondja a magáét, szidja a céget, a partnert, a munkavállalót, elmondja otthon ezerszer, hogy hagyja az egészet a fenébe, bezárja, eladja, otthagyja, nem csinálja tovább…
És igen, van sok olyan időszak, amikor szinte éjjel-nappal dolgozunk, hajtunk, mert határidő van, mert gond van, mert megoldandó feladat van, s nincs, aki megcsinálja. 

Az ifjúság kérem szépen nem süket. Minden infó, ami a céggel kapcsolatosan otthon alkárcsak egyszer is elhangzott, az bizony a fejükben marad, s amikor döntés előtt állnak, bizony minden ilyen kiejtett mondat egy kérdőjel az ő fejében is: akarom én ezt? Hisz nyugodt életet szeretnék…a céggel pedig mindig csak a baj van…
Tudnia kell, hogy ez nem igaz! A céggel nemcsak baj van! A cég rengeteg mindent ad: egzisztenciát, stabilitást, önmegvalósítást, sikert, s sorolhatnánk. De minek mondjam? Mindenki tudja, hogy ha a negatív lenne a több, már rég nem csinálnánk, mégis itt vagyunk, mégis csináljuk.
Emellett azért arról se feledkezzünk meg, hogy sokunknak az időmenedzsmentje, a feladatok delegálása, a más munkájában való 100%-os bizalom sem az erőssége, hogy sokunk kontroll-mániájáról ne is beszéljek…szóval azért mi is ludasok vagyunk ám ebben…
Hát akkor mit tegyünk? Hallgassuk el, ha rossz dolog történik, vagy ha krízis van? Hát már így is szétrobban néha a fejünk a sok krízismenedzsmenttől, a sok problémamegoldástól, ha ezt még be is nyelnénk, az enyhe agyvérzésig vinne bennünket. 
Nos, nem kell attól még benyelni, ha probléma van, az senkinek nem tesz jót.  Viszont érdemes a jót ugyanígy hangsúlyozni. Vagy ha már megosztottuk a krízishelyzetet, akkor osszuk meg azt is, hogy megoldódott, s hogy nem is volt annyira szörnyű, mint azt gondoltuk, vagy szörnyű volt ugyan, de nagyon ügyesen meg tudtuk oldani…vagy bármit, ami kiegyenlíti azt a bizonyos számlát. 
És persze nem kell épp a gyerek előtt fényezni magunkat, sőt!  Kimondottan jót tesz egyrészt a kapcsolatnak, másrészt a fejlődésének az, ha őszintén elmondjuk, hogy nekünk mi a részünk ebben. Hogy mondjuk fiam, tudom, hogy késő van, de egyszerűen képtelen vagyok normálisan beosztani az időm…vagy képtelen vagyok másokban megbízni…vagy nem tudnék elaludni, ha nem ellenőriznék le mindent… vagy egyszerűen nem tudok pihenni, ha akár csak egy olvasatlan levél is van a levelezésemben..
Mennyivel egyszerűbb, nem? Így legalább tudja, hogy neki hol kéne fejlődnie abban, hogy ne szaladjon el annyira az idővel, mint mi. Vagy hogy különös figyelmet helyezzen a delegálásra. Esetleg törje kicsit a fejét a kontrollingon… ez így rögtön más, nem? Hogy már nem azon mélázik, hogy átvegye-e, vagy se. Hanem azon, hogy ő hogyan legyen jobb. 
Megmondom őszintén: én boldog vagyok, ha azt látom, hogy a gyerekem valamiben jobb, mint én. Viszont ez egyáltalán nem könnyű folyamat, ebbe belefogni anélkül, hogy tudatos lépésekben összeraknánk nem is érdemes, mert balul sülhet el. 
Ha profi támogatóra van szüksége, ne habozzon, keresse munkatársunkat, s segítségére lesz abban, hogy ne Önnek kelljen félmegoldásokat kiötölnie, hanem komplex megoldást könnyen kaphasson kézhez!