Aki emberekkel foglalkozik, munkatársakat vesz fel, vagy vezet, az tudja, hogy mi a tét egy komoly tesztnél: megismerni az embernek magát a lehető legfontosabb dolog a világon. Betekinteni mások teszteredményébe pedig az egyik legnagyobb felelősség.
Vajon tudunk-e élni az eredményben látható információkkal, vagy észre se vesszük, s máris visszaélünk vele? Komoly etikai kérdést feszegetek itt, persze, de mindenki, aki kellő felelősséggel végzi a munkáját, időnként ezeket a kérdéseket felteszi magának, s remélhetőleg az lesz az eredménye saját kérdésfeltevésének, hogy él a lehetőséggel, s nem visszaél.
Éppen ezért rendkívül fontosnak tartom, s ügyfeleinknek is elsőként ajánlom, hogy mielőtt bármit használna, saját maga is töltse ki a tesztet. A legjobb, amit tehetünk, hogy ilyenkor félretesszük álarcainkat, s ránézve valódi ÖNmagunkra megpróbáljuk a lehető legőszintébben kitölteni a teszteket. Persze, az eredmény vagy igazolja, amit tudtunk (ilyenkor kellő önismerettel rendelkezünk), vagy megdöbbentően hathat (ha épp egy vakfoltba futunk bele saját magunkkal kapcsolatosan). Akárcsak az a munkatárs, aki majd utánunk tölti ki a tesztet.
A saját élmény nemcsak azért fontos, hogy megismerjük az eszközöket, hanem azért is, mert így saját bőrünkön érezzük, milyen a tagadás, milyen a döbbenet, milyen szembesülni mondjuk azzal, hogy úristen, honnan tud ez ennyit rólam? Nem árt belekóstolni a feszengésbe, a félelembe, ha van, a kétkedésbe, s azokba a kérdésekbe, amelyeket ilyenkor mindenki feltesz magának, vagy a tesztkiértékelőnek (már, ha van alkalma persze személyesen kérdezni). Nem árt ilyen esetben önmagunknak kérdéseket sem feltenni a felismerésekkel kapcsolatosan, amely kettős haszonnal kecsegtet:
- -Lehetőséget ad saját önismeretünk mélyülésére, s esetleg korábbi, beszűkült helyzetből (nincs más választásom, mint hogy ilyen legyek) döntési pozícióba kerülni (milyen szeretnék lenni, s hogyan válhatok azzá)
- A későbbiekben tesztelt emberekre vonatkozva: jobb megismerés, a reakciói (amelyekben már van személyes tapasztalatunk) sok kérdésre adhatnak választ, többek között például arra is, hogy vajon érdemes-e az adott személlyel hosszú távra tervezni, képes lesz-e velünk, vagy munkatársaival együttműködésre, alkalmas lesz-e a kijelölt munkára, fogjuk-e tudni motiválni, s sorolhatnánk napestig…(nyilván, ezt tesztje válogatja).
Későbbi írásokban majd bemutatok néhány tesztet, amelyekkel nekem jó tapasztalataim voltak és vannak, s a mai napig azokkal, ill. azok validált változataival dolgozom. Hogy miért? Egyrészt azért, mert nekem is sok segítséget nyújtottak saját önismereti munkámhoz, másrészt pedig azért, mert immáron több, mint 30 éve az a tapasztalatom, hogy amellett, hogy a tesztkérdések folyamatosan validálódnak, s alkalmazkodnak a generációváltásokhoz és az egyes generációk gondolkodásmódjához, mégis, azóta is folyamatosan valid ereményeket produkálnak, amelyeket viszont a munkáltatók, HR-es kollégák, letesztelt személyek visszajelzéseiből, a munkatársak megmaradási arányából ismerek.
Cégvezetők, cégtulajdonosok, HR-es kollégák tucatjai a példáink arra, hogy aki egyszer belekóstol ezek eredményességébe, utána már nem szívesen engedi el: ezek az információk olyan fogódzót jelentenek a későbbi munkában, amelyek nemcsak megkönnyítik a kiválasztást, de a beválás arányát magasan jobbá teszik korábbi kiválasztási folyamatainknál.
Ne habozzon Ön se: kérjen tőlük egyszeri kipróbálási lehetőséget önmaga számára, s szerezzen első kézből tapasztalatot!
